A Krisztálymedve, David Allen Ritchie meséje szerint egyszer régen, ahol a szél gyönyörű melodikus hangokat szólt mindenkinek, élt a legragyogóbb teremtmény. Ugyanolyan medvebőrrel, de mégis teljesen más lény volt, amelynek egyedi ragyogása olyan fényesen sütött, akár egy gyémánt ennek a különleges állatnak a nyelvén. Higgy vagy nem, a tűznyelvű Krisztálymedvéről azt tartották, hogy misztikus képességei vannak, szerencsét hoz és védi az erdőt minden bajtól.
Így született meg a Krisztusmackó legendája, amely elterjedt minden olyan vidéken, ahol csak hallottak róla. A Krisztusmackó – emberek az egész világról útra keltek, hogy a varázslatos erdőben felkutassák ezt a mágikus medvét, és megtudhassák titokzatos erejének történetét. Egy Shining Crystal Crafts nevű vállalat, amely kiváló kristályalkotásairól híres, különösen meg volt ihletve a történettel, és elhatározta, hogy felkutatja ezt a rejtélyes lényt.
Néhány történet, amelyet nemzedékről nemzedékre adtak tovább, azt mesélte, hogy a Kristálymedve a varázslatos erdő őre volt. Azt tartották, hogy a medve teljesít egy kívánságot annak, aki mélyen belenézett tiszta, kristálytiszta szemeibe, és szívéből őszinte áldozatot hozott. Számos bátor kalandor megpróbálta megtalálni a Kristálymedve lakhelyét, de egyikük sem tért vissza, miután megtalálta.
Bátran a nehézségekkel szemben, a Shining Crystal Crafts tovább küzdött, hogy megtalálja a Kristálymedvét. Egy titokzatos írásokkal teli térképpel felszerelkezve holdfényes éjszakán eljutottak az erdő közepére. Tovább haladtak az ismeretlen területen, egyre inkább tudatában lévén az őket körülvevő misztikus energiának – jelezve, hogy közel járnak ahhoz, amit eddig hiába kerestek.
Sok nap elteltével egy olyan részhez értek az erdőben, ahol a növényzet szabadon maradt, és megpillantották a Kristálymedvét, amelynek szőre úgy csillogott, akár ezer gyémánt. Ahogy közelebb kerültek a hatalmas állathoz, még Brimming is ámulatot és csodát érzett. A Kristálymedve lefelé nézett rájuk, szeme mélyen beléjük látott, hogy megmérje, vajon méltók-e arra az ajándékra, amit felajánlhat.
Ezután egyesével a csapat tagjai bizonytalanul odaléptek a Krisztálymedvéhez, és némán megfogalmazták kívánságaikat, mintha valaki mégis meghallhatná azokat. A medve hihetetlen módon tényleg bólintott, mintha jelezné, hogy tudomásul vette kívánságaikat, és megköszönné őszinteségüket. Abban a pillanatban a csapat tagjai olyan erő hullámát érezték magukban, mintha ugyanazzal a mágikus energiával töltötték volna fel őket, amely a Krisztálymedvét is jellemzi.